Régi, 80-100-150 éves házak vízszigetelési problémái
A régi, 80-100-150 éves, vagy még régebbi épületek építésekor nem, vagy nem a megfelelően módon álltak rendelkezésre a ház alsó, talajjal érintkező szerkezeteit a talajvíz, talajnedvesség ellen védő szigetelések. Sok régi háznál szerkezeti nedvesedések, ebből eredő szerkezeti károk, vagy a belső helyiségekben nedvesség, esetleg penészedés figyelhető meg. Ez régi probléma. Évtizedekkel ezelőtt is kialakultak ezek orvoslására jól vagy rosszul működő műszaki megoldások, amiknek kivitelezése jelentős beavatkozással, költségekkel járt. Mára egészen jól működő, viszonylag kisebb szerkezeti beavatkozással járó megoldások is kialakultak.
Amennyiben további kérdései merülnek fel a tervezéssel, szigeteléssel kapcsolatban, kérjük vegye fel velünk a kapcsolatot!
Egy felújítás, átépítés során többféle problémára, hiányosságra kell során korrekt műszaki megoldást találni. Ebből az egyik fontos problémacsoport a hiányos padló- és főfalszigetelés.
Az ebből származó páratechnikai összefüggéseket érdemes előzetesen átvenni, mivel ennek több műszaki folyománya van.
Kb. 100 évvel ezelőttig nemigen létezett, széles körben alkalmazott talajnedvesség elleni szigetelés. Kb. 60-80-100 éve a főfalak alatt a szigetelés, ha volt is, az egy vékonyabb kátránypapír lehetett, ami a talajpára, és nedvesség szerkezetbe történő felszivárgása ellen ma már nem véd megfelelően. Ezt még nem feltétlenül érzékeli műszaki problémaként a ház lakója, mivel az ilyen – többnyire földszintes – házaknál a födém többnyire deszkával borított fa pórfödém, amin a padláson általában sártapasztás van. A talajból az alapozáson át folyamatosan felszivárgó nedvesség pára formájában bekerül a fűtött lakás légterébe, és a pára leginkább a fafödém résein és a sártapasztáson át igyekszik távozni a belső térből. Itt nem annyira a levegő cserélődésén van a hangsúly, hanem a melegebb, páradúsabb levegő páratartalma relatív magas, a szerkezeten át távozna a kültér felé, ahogy hűl, a pára kicsapódik valamilyen szerkezeten vagy szerkezetben. Ez a kicsapódás a pórfödém esetén leginkább a sártapasztás rétegében történik, ahol nem okoz még szerkezeti problémákat.
Ha a házat hőszigetelik, akkor a manapság járatos, leginkább alkalmazott megoldás, hogy a külső falakra dryvit hőszigetelő réteg és külső vakolat kerül, a födém külső, felső síkjára pedig szintén valamilyen szálas hőszigetelés. Ezek máshogy működnek, mint a sártapasztás, a hőszigetelés belső rétegében alakul ki az, amit az épületfizikusok „harmatpontnak” neveznek, amikor a kifelé áramló levegő vagy pára eléri a 0 C fokot. 0 C fokon a pára kicsapódik, ha nem tud egyesülni, belekeveredni a külső levegővel. Ettől a téli kb. 3-4 hónapos időszakban fokozatosan és folyamatosan dúsul a nedvesség a hőszigetelésben, és a tél vége felé már komolyabb mennyiségű nedvesség gyűlik-gyűlhet össze a hőszigetelésben, ami egyrészt rontja a hőszigetelőképességet, másrészt idővel károsítja a szerkezetet. A nedvesség a nyári időszakban kiszárad.
Új építésű, vagy páratechnikailag nem problémás házak esetén a pára szerkezetben történő kicsapódását úgy szokás megakadályozni, hogy a tetőtér beépítésnél a tetőszerkezetben és a padláson új hőszigetelés belső oldalán párazáró réteg kerül be, így a hőszigetelésbe nem kerül bele a pára. Ez csak abban az esetben alkalmazható, ha a lakásban kevés pára keletkezik.
(Ez a párazáró réteg egy régi ház fafödémjének tetején nagyon nincs jó helyen, mert ott csapódik ki rajta a pára a belső oldalon a fafödémnél, és nedvesen tartja, tönkre teszi a fát.) Viszont, mivel az alapokból a főfalakba, azon keresztül a belső térbe továbbra is áramlik a pára, ez emeli a belső tér párateltségét, amit ki kéne vezetni, de az igazi megoldás, ha ez a pára be sem kerül a belső térbe.
Főfalak alatt, utólagosan, falátvágásos technológiával kialakított szigetelés
Ezért a régi házaknál az első, legfontosabb lépés, hogy a főfalak alatt újonnan kialakított vízszigetelő réteget kell kialakítani, ami teljességgel kizárja a talajpára beáramlását a főfalakba és padlószerkezetbe. Erre a leginkább javasolt megoldás, ha a főfalak alatt végig, a ház falainak teljes hosszában, szakaszos befűrészeléssel (a fűrészelt rés kb. 10 mm széles) új HDPE polietilén lemezt fektetnek (az ilyen típusú falszigeteléssel foglalkozó cégek ajánlása szerint), (pl. www.utolagos-vizszigeteles.hu) és a rés többi részét kiinjektálják, amire a fal újra rá tud terhelni, ahogy a befűrészelt szakaszok egymást követik. Ezen befűrészelés, mire körbeér a főfalak teljes hosszán, 1-2 mm-t lesüllyedhet. Ha a kivitelezést a technológiának megfelelően végzik, akkor ez nem okoz gondot, a vakolat sem reped meg.
Ezt a befűrészelést egy oldalsó irányban működő 30-40(50) cm mélységig vágó, mobil, speciális láncfűrész géppel végzik, a fal külső oldala felől mennek körbe vele. Amihez pár 10 cm-vel lejjebb levű külső járdasík kell, hogy a gépet a megfelelő magasságban mozgatni lehessen. Ez a külső járófelület-mélység többnyire adott, vagy kialakítható, ha szabadon áll az épület. Ezzel párhuzamosan a belső oldalon, a lakás helyiségeiben kb 20-30 cm vastagságban fel kell szedni a belső padlóburkolatot és az az alatti padlórétegrendet, leginkább belső aljzatbetont és egyéb rétegeket.
A külső főfalak befűrészelésével és HDPE polietilén lemezszigetelésével összhangban, és annak magasságában kell felszedni a belső rétegeket, kialakítani egy új, belső aljzatbeton réteget, amire a teljes belső helyiségekben is felragasztásra kerül a bitumenes lemez szigetelés, ami 10 cm átfedéssel összeragasztásra kerül a főfalak alá újonnan befektetésre került lemezszigeteléssel. Így biztosítható a teljes vízzárás és a pára felvándorlásának a kizárása.
Csak ennek az új, teljesen vízzáró szigetelésnek a kialakítása után, tehát a pára kizárása után lehet és szabad a ház külső határoló síkjain az új hőszigetelést kialakítani.
Forrás: www.utolagos-vizszigeteles.hu
A falfűrészeléses technológia során HDPE polietilén szigetelőlemez behelyezésével fizikailag akadályozzuk meg azt, hogy a talajnedvesség kapilláris úton feljusson a falszerkezetbe.
A beépített szigetelőlemez élettartama korlátlan, ezért a szigetelés véglegesen megakadályozza azt, hogy a falak felvizesedjen. Alkalmazható tégla, és vegyes falazatoknál, vályog és vert falak esetében is. A kivitelezés során alkalmazott szakaszos felékeléseknek köszönhetően az épület statikai állapota nem változik meg.
A falfűrészeléses, más néven falátvágásos, résvágásos technológiával elkészített szigetelés, a szigetelőlemez behelyezésével kialakított utólagos vízszigetelések közül a legkisebb roncsolással jár.
A falbontásos (aláfalazás, illetve a lemezbeütéses) eljárásoknál jelentősen gyengül az épületek statikai állapota.
Ezzel szemben a falátvágásos technológiánál nem törnek össze, morzsolódna szét a téglák, nem süllyed meg az épület. A mellékelt képen jól látható, a falátvágásos szigetelést még egy pincerendszer feletti kivitelezésnél is a falak a falak stabilak maradtak, a téglák semmilyen károsodást nem szenvedtek. A vakolatok sem sérültek, ezért azt cserélni csak ott kell, ahol egyébként is szükséges.
Többféle szigetelési eljárás ismert, ezek egyike a falfűrészeléses vagy más néven falátvágásos eljárás, mely a legbiztonságosabb, leghatékonyabb technológiák közé tartozik.
Amennyiben egy épület vízszigeteléséről kerül szó, napjainkban már mindenkinek a vastag bitumenes lemezek jutnak az eszébe.
Napjainkban az épületeink 65 %-a szenved kisebb-nagyobb mértékben a talajnedvesség valamilyen formájától. A múlt század 50-60-as évektől egészen a 90-es évekig alkalmazták nálunk az egyszer homokolt szigetelőpapírt. Benne van a nevében is "papír", ezért ezeknek a kihordási idejük 30-35 év. A fentiekből látható, hogy miért van ennyi vizes ház.
A továbbiakban, csak a meglévő épületek, falak utólagos vízszigetelésével foglalkozunk. A szigetelőlemezek beépítését eleink aláfalazással oldották meg. Ekkor szakaszosan kibontották a falat, majd a szigetelőlemez behelyezése után visszafalazták azt. Így haladtak fokról, fokra. Az eljárás rendkívül lassú és veszélyes folyamat volt. Az épületek sokszor javíthatatlan statikai károsodást szenvedtek. A múlt század 80-as éveinek közepétől jelentek meg először a falvágó gépek.
Technológiai leírás
Meglévő falak utólagos szigetelése láncfűrészes, falvágásos technológiával.
A szigetelési sík meghatározása után, speciális falvágó láncfűrésszel, szakaszosan kivágásra kerül a két téglasor közül az ágyazóhabarcsot.
Mint egy 80 centimétert előrehaladva a vágás felfüggesztésre kerül. A vágott résből a törmelék, morzsalék eltávolításra kerül (réstisztítás). Az előre méretre szabott kemény HDPE polietilén szigetelőlemezt behúzzák a fúgába úgy, hogy a fal mind két oldalán 5-10 centiméter túlnyúljon, illetve egymással 10 centiméteres fedésben legyenek. A folyamat zárásaként pp lapékek segítségével biztosítható a fal (felékelés) úgy, hogy a vágás folytatódhasson. A fal állékonyságától függően ezeket a folyamatokat is (falvágás, réstisztítás, szigetelőlemez behúzás, felékelés) egy időre felfüggesztik, és előkészítik az átvágott szakaszon az injektálást.
Megfelelő távolságban a fal egyik oldalán injektáló csöveket építenek be a falba. Ezután gyorsan kötő habarccsal zárják a vágott rést a fal mind két oldalán. Pumpás habarcsinjektáló gép segítségével megkezdik az injektálást. Ennél a folyamatnál zsugorodás mentes (zsugorodás-kompenzált) habarcsot használnak, ügyelve arra, hogy a vágott réseket teljesen kitöltse.
Vissza az előző oldalra
